7. deo - Ajmo da kupimo textil

SR

Završila sam nekoliko vrsta gumica za kosu, kad sam se setila, da bi trebalo da krenem u prodavnicu textila, još pre nego zatvori. Sada ću sigorno kupiti neki matrijal i za izradu gumica za kosu. Jedva sam čekala da stignem. 

Mala prodavnica textila se nalazila za petnaest minuta šetnje od moje kuće. Volim tamo da idem, jer naprotiv toga što je mala radnja, ja uvek nađem nešto što mi se sviđa i šta mogu da koristim. Osnova zgrade u kojem se radnja nalazila je od par reda cigla, koja su ofarbana na boju capuccina. Mada cela zgrada je u tonu te boje. U izlogu su textili  razmotan, da bi se boje videli dezeni. I oni su čvrsto jedan pored drugog. Samo sa strane izloga može malo da se uviri u unutrašnji prostor. Ja uvek pogledam, kad odlazim pored radnje, šta ima unutra. 

Kada sam stigla, vlasnik prodavnice Čika Berni je metlao lišće sa ulaza. Iznad ulaza je bilo ispisan sledeći text: Čika Berni - Metraža i drugo.
-Ooo, pa ćao Zira! Davno sam te video - pozdravjao me je Čika Berni, kada je primetio da idem u taj pravac.
-Davno!? -čudila sam se.
Prošle nedelje sam kupila jednu veliku kesu crnog textila, od kojeg sam šila pantalona. Još nisam ni sve potrošila. Čika Berniu je to već sigurno bilo davno, smeškala sam se u sebi. Stari je veliki lik. Ali ni ja ne bih imala ništa protiv, ako bi mogla da dođem svaki dan.

Čika Berni me je pozvao u malu radnju, čiji je izlog bio gotovo veći od samog enterijera. To nije ni izlog, to su izlozi. Sa desne i leve strane su potpuno zastakljeni, kao da su ih malo izgurali. A ulazna vrata se nalaze malo dublje između dva staklena zida. 

-Šte želiš da kupis Zira? - pitao me Čika Berni uzbudljivo.
-Htela bi tri vrsta materijala sa lepim dezenima, i jedan sivkastobeli pamučni sa elastanom. 
-I šta ćeš da napraviš od njih? - pitao me Čika Berni.
-Pa, to još ne znam. Sad samo želim neki lepi textil. A dok stignem kući, sigornu ću nešto da izmislim. Sad ću da kupim one, kojima mi se sviđaju dezeni. A od sivkasto bele će da bude jedna bluza sa mašnom, to već znam. Ja da i napraviću gumice za kosu.
-Dobro, ti samo razgledaj slobodno!- mahnula je rukom, i izašao je opet ispred radnje i zviždajući je nastavio je metlanje.

Čika Berni je imao viziju, da u ponudi ima što više textila. Mali prostor ga nikad nije ograničavao, da širi astortiman. U radnji je imao jako puno lepih textila. Police su bile pune od plafona do poda. Još i krojački sto je bilo tako izrađen, da ispod stola mogu da drže textile. Tako su stigli do tog stanja, da između police i stola, već ni merdevine nisu mogle da stanu. Tako su prodavačice morale ponekad da stanu na sto, da bi mogle skinuti željeni materijal. Ovo je već bilo uobičajena stvar kod Čika Bernia, ali ko je prvi put posetila radnju svi su se čudile.

Dok sam razgledala, primetila sam da Lena gleda kroz izlog. Primetila je da sam unutra, pa je i ona ušla sa mamom. Sa Sofijom smo se pozdravile. Rekla je da je u žurbi, ali je Lena molela, da uđeu. 
-Ostavi je slobodno. Kupićemo par stvari, pa ću je otpratiti kući.
-O pa to bi bilo divno! Hvala ti lepo - rekla je Sofija i brzo izašla iz prodavnice. 
-Šta kupuješ Zira, i šta ćeš da napraviš? - pitala me Lena.

-Sviđaju mi se ova tri taxtila sa tufnicama. Ova crvena i smeđa sa tufnicama, i ova plava sa malom većim tufnicama. A da i trebaće mi ona sivkasta - pokazala sam prodavačici, da želim i od toga dva metara.
-A od ovih sa tufnicama koliko si kupila? I odkud znaš uopšte, koliko metara trebaš da kupiš? - interesovala se Lena.

-Paaa, za to treba detaljno da se meri, to nije baš jednostavna stvar. Od ovih sa tufnicama sad sam uzela jedan metar od svake, i još ne znam šta od njih da sašijem. Često kupujem na ovaj način, jer ne mogu da ostavim ove divne textile. Znam da to nike baš pametno, ali za dušu mi je jako dobro. 
-Da da ove lepotice uvek znaju da razvesele ljude - smeškao se Čika Berni, ko je međuvremeno završio sa metlanjem, i pokušavao je da stavi textile na mesto.
-Da da, tako je. Samo da bi imali dovoljno mesta - smeškala sa prodavačica.

-A od sive, zašto si kupila dva metara?
-Od sive želim da sašijem sebi jednu bluzu sa mašnom.
-I kako si izmerila da treba toliko?
-Meriš vertikalno od ramena, dužinu do koliko želiš da bude dugačka bluza. Plus dodaš još deset centimetara za šavove. Uz to još treba da dodaš dužinu rukava, ukoliko želiš bluzu sa rukavima, a ovaj će sada biti takav. Plus da bude i za mašnu. I osim toga treba još da dodaš malo, da ne bi slučajno ne bude dosta. Znaš jako je nervirajuće, kada mi fali samo malo materijala, i ne mogu da završim odelo. Razumeš? 
-Da-da-da, otprilike razumem - klimnula je glavom Lena. Međuvremeno sam isplatila račun i krenule smo kući. 

-Dođi, ti nosi ovu manju kesu, a ja ću onu veću, a usput ćemo isplanirati šta da šijemo od ovih sa tufnicama. I onda ću sutra da počinjem sa nekim.

-Huuu! Što su ovi lepi! Od ovog plavog neka bude mala suknjica, i gumica za kosu! Od crvenog jedna marama, i pantlika…ooo što bih volela da imam ovakvu crvenu pantliku sa belim tufnicama! A od  ove smeđe… - Lena se jako upustila u planiranje i imala je puno-puno ideja. Mislim da ćemo mi brzo sašiti ove textile! -Doćićeš sutra? - pitala sam Lenu, a ona samo pričala-pričala -pričala… novije i novije planove.

---

HU

Elkészültem pár különböző mintájú és nagyságú hajgumival, amikor hirtelen feleszméltem, hogy indulni kellene a textil boltba, még mielőtt bezár. Magamat ismerve most hajguminak való anyagot is fogok venni. Már alig vártam, hogy odaérjek a méteráru boltba. 
Csupán tizenöt perc sétára van tőlem a kisbolt. Szeretek oda járni mert annak ellenére hogy kicsi, mindig találok valamit ami tetszik és használni is tudom. Az épületet egy pár cappuccino színűre festett téglasor alapozza meg, de tulajdonképpen az egész üzletnek ez a színvilága. A kirakatban le vannak tekerve az anyagok, hogy minél több látszódjon belőlük. A színes textíliák szorosan egymás mellett díszelegnek, csak a legszélén lehet bekukucskálni a bolt belső terébe. Én mindig belesek amikor arra járok, kíváncsi vagyok a bent lévő anyagokra is.

Amikor odaértem, a tulajdonos Berni Bá épp a lehullott leveleket sepregette el a bolt bejárata elől, amely felett ez a felirat volt látható: Berni Bá - Textil és Egyebek.  
-Óóó szia Zira, de régen láttalak -integetett  Berni Bá, amikor meglátta, hogy éppen arra tartok.
-Régen!? -csodálkoztam. 
A múlt héten voltam itt azért a nagy szatyor fekete anyagért, amiből a nadrágokat varrtam és még el sem fogyott az összes. Berni Bának az már biztos régen volt, mosolyogtam magamban. Nagy kópé az öreg. Igaz, én sem bánnám, ha mindennap jöhetnék. 

Berni Bá beinvitált a kis üzletbe, melynek a kirakata majdhogynem nagyobb volt mint maga a belső rész. Nem is kirakat az, hanem kirakatok. Jobb és bal felől a teljesen beüvegezett részeket, mintha kitolták volna az ember orra elé, a bejárati ajtó pedig a két üvegfal között helyezkedik el egy kicsit beljebb.
-Mit szeretnél venni Zira? - érdeklődött lelkesen Berni Bá.
-Szeretnék három különböző fajta mintás anyagot - mondtam - meg egy nyúlós pamut szürkésfehéret. 
-És mit varrsz belőlük? - érdeklődött.
-Hát azt még nem tudom, csak anyagot szeretnék. Mire hazaérek biztosan kitalálom, hogy mi lesz belőlük. Most azt fogom megvenni, amelyiknek megtetszik a mintája. A szürkéből masnis blúz lesz, azt már tudom. Ja meg persze hajgumik.  
-Nézelődj csak! -intett vidáman, majd kiment ismét a bolt elé és fütyörészve tovább folytatta a sepregetést.

Berni Bának az volt a víziója, hogy minél több fajta anyagot tudjon kínálni. A hely szűke sosem tartotta vissza, hogy bővítse a termékpalettát. A kisbolt telis-tele volt szebbnél szebb anyagokkal. A polcok a plafontól a padlóig roskadoztak. Még a szabó asztalt is úgy készíttette Berni Bá, hogy az asztal alatti részt is tárolónak tudják használni. Így jutottak el odáig, hogy a polcok és a szabóasztal közé már egy létra sem fért be, ezért az eladók néha még az asztalra is felálltak, csak hogy le tudják venni a kívánt anyagot. Ez már teljesen megszokott dolog volt itt, de aki még nem járt náluk, mind rácsodálkozott. 

Nézelődés közben vettem észre, hogy Léna kukucskál be a kirakat ablakából. Látta, hogy bent vagyok a boltban és bejött ő is az anyukájával. Sofiával üdvözöltük egymást. Mondta, hogy sietnie kell, de Léna könyörgött, hogy bejöhessen.
-Hagyd itt velem nyugodtan. Veszünk ezt-azt, aztán hazaviszem.
-Ó az nagyon jó lenne! Köszönöm szépen - mondta Sofia és kisietett a boltból.
-Mit veszel Zira, és mi lesz belőle? - kérdezgetett Léna.

-Megtetszett ez a három pöttyös anyag. Ez a piros ès ez a barna fehér pöttyökkel, ès ez a kék, kicsit nagyobb fehér pöttyökkel. Ja és kell még ez a szürkés is - mutattam gyorsan rá egy nagy tekercsre az eladónak, hogy abból is szeretnék két métert.
-És a pöttyösökből mennyit vettél? És honnan tudod egyáltalán, hogy hány méter anyagot kell venni? - folytatta az érdeklődést Léna.
-Háát, ahhoz bizony részletesebb mérések szükségesek, ez nem olyan egyszerű dolog. A pöttyösekből most csak 1-1 métert veszek, még nem tudom mi lesz belőlük.
Sokszor így vásárolok mert nem bírom ott hagyni ezeket a csadaszép színes anyagokat. Tudom nem épp pénztárcabarát, de olyan jól esik a lelkemnek. 
-Bizony ezek a gyönyörűségek fel tudják vidítani az embert - mosolygott Berni Bá, aki időközben befejezte a sepregetést és éppen a kisboltban próbált rendet teremteni a temérdek textília között.
-Fel ám, úgy bizony. Csak lenne nekik elegendő hely - kuncorászott az egyik eladó.

-Na és a szürkéből miért vettél két métert?  
-A szürkésből egy masnis blúzt akarok magamnak.
-És hogy mérted meg hogy annyi kell?
-Függőlegesen mérem magam a vállamtól olyan hosszan, amilyen hosszú blúzt szeretnék. Plusz ráhagyok tíz centimétert a varrásszéleknek meg a felhajtásnak. Ehhez még hozzá kell adni az ujja hosszát is, amennyiben hosszú ujjú blúz lesz, és ez most az lesz. Plusz a masninak is maradjon. Ezenkívül érdemes még valamennyit hozzáadni, nehogy véletlenül ne legyen elég. Tudod nagyon bosszantó, amikor még épp egy kicsi hiányzik, és nem tudom befejezni a ruhát. Érted?
-Igen - igen, nagyjából értem - bólogatott Léna lelkesen. Közben kifizettem a számlát és indultunk haza.

-Gyere, te hozd ezt a kisebb szatyrot, én meg viszem ezt a nagyobbat, hazafelé pedig kitaláljuk mi legyen a pöttyösökből. Aztán holnap neki is fogok valamelyiknek.

-Húú! De nagyon szépek! Abból a kékből legyen kis szoknya, meg hozzá hajgumi! A pirosból meg egy kendő, meg egy pántlika … óóó de szeretnék egy ilyen pöttyös pántlikát!  a barnából meg…- Léna nagyon belejött a tervezgetésbe és csak úgy jöttek az ötletek. Azt hiszem gyorsan elvarrjuk mi ezt a pár méter anyagot! -Átjössz holnap?-kérdeztem Lénát, de ő csak mondta mondta mondta…az újabbnál újabb terveket.