8.deo - Počećemo sa plavim

SR

8. Deo - Počećemo sa plavim

Sledeći dan ujutru sam razmišljala o tome, s kojim da počnem. Jeste da od sivkastobele već znam šta ću da napravim, ali sad sam htela nešto, što još danas mogu da završim. Sada nemam strpljenja da šijem bluzu. Htela bih brzo da radujem rezultatu.
Dok sam o ovome razmišljala Lena je utrčala u kuću uznemiravajući. Pošto sam baš provetravala i ulazna vrata su bila otvorena. Pre nego što počinjem sa radom, potrebna mi je dobar vazduh. Tada mi se i glava malo isčisti, i bolje mogu da se skoncentrišem. 

-Ćao Lena! Dođi! Želiš li jednu kiflu i toplo mleko? - pozvala sam Lenu da doručkuje samnom.
-Jeste, može, hvala. Tako sam žurila, da počneš bez mene, što sam uzela samo nekoliko zalogaja za doručak - dahtala je Lena. Međuvremeno je sela za sto, obratila je pažnju i doručkovala je.
-Nisi ni rekla juče, da želiš doći i ti da šiješ! - rekla sam iznenađujući.
-U pravu si. Ali pomislila sam. Čini mi se da sam bila jako zauzeta sa planiranjem i zaboravila sam da ti javim. Izvini.
-Razmišljala sam o tome da počnemo sa plavim na kojem su veće tufnice. 
-Zašto baš sa tim? - pitala me Lena između dva zalogaja.
-Možda zato, što juče kad smo planirali, mala suknjica je bila ta őto sam mogla da zamislim. I pored svega ovoga, već sam davno htela jednu udobnu suknju celog kruga ili polu kruga. Pretpostavljam da će biti pola kruga, jer od jednog metara materijala, što imamo, neće biti dosta za ceo krug.
-A gumica za kosu!? Jeli ostaće nešto i za gumicu?
-Za to će još ostati - smeškala sam Leni, pa sam zatvorila prozore i vrata - Ajmo da počnemo.
-Huuu, koji nered! Kako ćemo tu da šijemo Zira? - pitala me Lena, kad smo prešle u krojački kutak. 
-Pa, ne mogu uvek da ostavim ovu sobu pospremljeno -  povukla sam obrve gore malo stidljivo - znaš ima kad počnem nešto da šijem, i ako ne završim još taj dan, ostavim sve na stolu, s namerom da ću ga sutradan završiti. A sutradan ipak ne uspem da završim.
-Ahh, ne brini ništa. Ni ja nisam neka velika spremačica. Mama mi uvek opominje da zar ne mislim da bi trebalo da pokupim svoje stvari, koje sam ostavila na sve strane.
-I o tome da ni ne pričam - nastavljala sam da obljašnjavam - da bi dobro bilo jedan veći krojački kutak, koji nije samo kutak, nego jedan lepi, širok i svetli prostor. Gde ima mesta za mašine, nameštalj, materijal, i male stvari. Oh što bi bilo dobro. Ali ajmo da sklonimo sve sa stola i sa daske za peglanje. Tu je ova velika kutija sa rosim cvetićima. U nju ćemo sve da stavimo. Juče sam je kupila na pijaci. Sad nam je jako dobrodošla.

Nakon spremanja, na stolu smo raširele plavi materijal sa belim tačkicama. Glendale smo je još malo kako je lepa. Izmerile smo moj struk, i od struka ka dole, smo odlučile koliko dugačka da bude suknja. Savili smo materijal u pola, pa sam uzela notes i izvršile smo ozbiljne računice.

-Zira! Šta sad to pišeš? I kakvo je to slovo?- pitala me Lena.
Znaš, pošto će ovo biti okrugla  suknja, i struk treba uraditi da bude okrugla. I da bi krug kod struka bila tolika, koliki je moj struk, trebamo još izračunati radijus kruga. A ovo nepoznato slovo se zove pi.

-Radijus? Piiii? Ja od ovoga ne razumem ništa - žalila se Lena.
-Ovo ćete učiti u školi, nemoj sad da se nerviraš oko toga. Međutim seti se tad. Ako se slučajno budeš pitala, zašto učite takve stvari na časovima matematike, kao što su radujus, dijametar, opseg kruga. Gde će ti to trebati u životu? Onda seti se ove plave suknjice sa belim tačkicama.

Posle računice, smo počele da crtamo kroj na materijal. Mali krug je crtala Lena, a veliki sam crtala ja. Pustila sam je crta, jer u ovoj suknji nema komlikovanih linija.
-A kako ćemo rešiti kod struka, Zira? Mislim da ovo ovako neće biti dobra, kliznuće dole.
-Jeste dobro misliš. Struk ćemo rešiti sa gumom, koja je široka 4 cm.

Kada je suknjica bila gotova, i kad sem je probala. Lena je namestil, ka jedna prava mala krojačica.
-Vrti je Zira! Molim te vrti je! Jako mi se sviđa! - povikala je Lena. -I jedan deo sam ja napravila! -bila je jako ponosna na sebe. 

-Lena, imam ideju - upala sam joj u reč, jer sam videla da joj se jako sviđa suknja - Ostalo je toliko materijala, da ćemo i tebi moći da sašijemo suknju.
-Stvarno Zira? Stvarno?- i Lena je sada jako bila sretna.
-Stvarno - osmehnula sam.
I Lena se odmah ispravila, koliko god je mogla, da bi joj mogla da izmerim struk i dužinu suknje. Naravno bilo je i gumice za kosu, koju je Lena potpuno sama sašila. 
 

 

---

HU

8. fejezet - Kezdjük a kékkel

Másnap reggeli közben azon morfondíroztam, hogy melyikkel is kezdjem. Igaz, hogy a szürkésből már tudom mit szeretnék, de most valami olyan kellene, amivel még ma el tudok készülni. A blúzhoz most nincs türelmem. Szeretnék hamar örülni az eredménynek.
Amíg ezen spekuláltam Léna viharzott be a házba türelmetlenül, ugyanis éppen szellőztettem és a bejárati ajtó is nyitva volt. Szükségem van rá, hogy mielőtt nagy munkába fogok felfrissítsem a levegőt a szobában. Ilyenkor kitisztul a fejem és jobban oda tudok koncentrálni a munkára. 

-Szia Léna! Gyere! Kérsz egy kiflit és egy kis meleg tejet? - invitáltam Lénát, hogy reggelizzen velem. 
-Lehet, igen, köszönöm. Úgy siettem, hogy el ne kezdd nélkülem, hogy csak egy pár falatot ettem - lihegett Léna. Közben leült és figyelt és reggelizett.
-Nem is mondtad tegnap, hogy szeretnél jönni varrni! - csodálkoztam. 
-Az igaz, csak gondoltam. Azt hiszem nagyon el voltam foglalva a tervezgetéssel és elfelejtettem szólni. Bocsi.
-Arra gondoltam, hogy a kék alapon pöttyössel kezdjünk.
-Miért pont azzal? - kérdezte Léna két falat között.  
-Talán azért, mert a tegnap délutáni lelkes tervezgetés alatt, a kis szoknya volt az amit magam elé tudtam képzelni. Mind e mellett meg már régebben is szerettem volna egy kényelmes kör vagy félkör szoknyát. Gondolom inkább a félkör lesz, mert az egy méterből nem fog kijönni az egész kör. 
-És a hajgumi !? Ugye egy hajgumit még kiad? 
-Azt még igen - mosolyogtam Lénára, majd becsuktam az ajtót és az ablakokat - Menjünk, kezdjük is el. 
-Húúú, hogy itt mekkora rumli van! Hogy fogunk itt varrni? - tűnődött Léna, amikor átmentünk a varrózeg-zugomba.
-Hát bizony sűrűn előfordul - húzogattam kicsit szégyenkezve a szemöldökömet - hogy nem sikerül mindíg rendbe tartanom ezt a szobát. Tudod, van hogy nekikezdek valaminek és ha nem fejezem be még aznap, akkor kinn hagyom az asztalon, azzal a hittel, hogy majd másnap befejzem. Aztán másnap mégsem sikerül befejezni. 
-Áhh, ne aggódj, én sem vagyok egy nagy pakolóbajnok. Anyu mindíg szól is, hogy nem gondolom-e, hogy össze kellene szednem a cuccaimat, amiket széthagytam. 
-Arról nem is beszélve - folytattam tovább a magyarázkodást,- hogy jó lenne már egy nagyobb varrózeg-zug, ami már nem csak egy zug, hanem szép tágas és világos, és van elég hely a mindenféle gépnek, bútornak, anyagnak, hozzávalónak. De jó lenne! Na, de gyere, tegyünk el innen az asztalról meg a vasalódeszkáról mindent, ide ebbe a szép nagy rózsaszín virágos dobozba. Tegnap vettem a piacon. Ilyenkor nagyon jól jön egy ilyen doboz. 

Miután csináltunk egy kis helyet, szétterítettük a kék alapon fehér pöttyös anyagot az asztalon. Gyönyörködtünk még egy kicsit benne, majd a szabócentivel megmértük a derekamat, és deréktól lefelé megállapítottuk, hogy milyen hosszú legyen a szoknya.  Ezután félbehajtottuk az anyagot, majd elővettem a jegyzetfüzetemet és komoly számítási feladatokat végeztünk.

-Te Zira most mit írsz? És milyen betű ez itt?- érdeklődött Léna. 
-Tudod mivel ez körszoknya lesz, a dereka is kör lesz. És ahhoz, hogy a kör a deréknál akkora legyen, mint az én derekam, ki kell számolnunk még a kör sugarát. Ez az ismeretlen betű pedig a pí.

-Sugár? Pííí? Én ebből semmit nem értek - reklamált Léna. 
-Ezt majd tanulni fogjátok később az iskolában, most ne aggódj ezen. Viszont emlékezz rá. Ha esetleg felmerül benned valaha a kérdés, hogy minek tanultok ilyeneket matek órán, hogy kör sugara, átmérője, kerülete, hol fog ez majd kelleni az életben? Akkor jusson eszedbe a kék alapon fehér pöttyös körszoknya. 

A számítások után, elkezdtük rárajzolni az anyagra a mintát. A kis kört Léna rajzolta, a nagy kört pedig én. Léna szerette volna kivágni az egészet. Hagytam had csinálja, mert a körszoknyában nincsenek komplikált vonalak.
-És a dereka Zira? Azt hogy oldjuk meg? Ez így le fog csúszni, gondolom. 
-Így van, jól mondod. A derekát egy 4 cm vastag gumival fogjuk megoldani. 

Amikor a szoknya elkészült és felpróbáltam, Léna professzionálisan megigazgatta rajtam. Mint egy igazi kis szabó lány. 
-Pörgesd meg Zira! Kérlek pörgesd meg! Nagyon tetszik! - kiabált Léna. -És igen! Egy részét én csináltam! - nagyon büszke volt magára.

-Léna van egy ötletem - szóltam közbe, mivel láttam, hogy nagyon tetszik neki a szoknya-maradt annyi anyag, hogy neked is kijön belőle egy szoknya.
-Komolyan Zira? Komolyan? -és Léna most nagyon boldog volt e jó hír hallatán.
-Komolyan - mosolyogtam.
És Léna már ki is húzta magát amennyire csak bírta, hogy meg tudjuk mérni a derekát és a szoknyahosszát. Persze hajgumi is lett a végén, amit Léna varrt teljesen önállóan.